A novellától a filmig

A titkos ablak története akkor kezdõdött, amikor a Columbia Pictures elkezdett érdeklõdni Stephen King Four Past Midnight címû kötetetének "Secret Window, Secret Garden" címû novellája iránt. David Koepp író-rendezõt keresték meg, hogy írjon forgatókönyvet az elbeszélésbõl. Koepp már több ízben dolgozott együtt a stúdióval, gyümölcsözõ együttmûködésük eredménye volt az utóbbi idõk több nagy mozisikere, mint például a Pókember és a Pánikszoba, melyeknek Koepp írta a forgatókönyvét.

"King története nagyon emlékeztetett Koepp egyik korábbi rendezésére, a Hetedik érzékre, mert az is egy olyan fickóról szólt, aki látszólag elvesztette kapcsolatát a valósággal - magyarázza Gavin Polone producer. - A Pánikszoba klausztrofób atmoszférájával is voltak hasonlóságok, hiszen ott is be van szorítva a történet egyetlen házba."

"Vonzódom az olyan filmekhez, amikben a fickó bekattan egy szobában - vallja be nevetve Koepp. - Nagy kihívás olyan történetet kidolgozni, ami egy nagyon erõsen behatárolt térben játszódik, és szeretem az ilyen kihívásokat. Noha a filmben van néhány külsõ jelenet is, a történet tulajdonképpen Mort Rainey lakásában játszódik, és egy olyan fickóról szól, aki épp nagyon rossz passzban van, és túl sok idõt tölt egyedül otthon. A bezártság és a paranoia témakörét akartam körbejárni, ez mindig nagyon érdekelt. A bezártság nagyon fura dolgokat hoz ki az emberbõl, és ha a saját lakásunkban történik velünk rossz, az nagyon rémisztõ tud lenni."

King feszesen megírt novellájának másik fontos aspektusa azon katasztrofális állapot bemutatása, amikor egy termékeny író alkotói válságban szenved. Koepp, a sikeres, keresett forgatókönyvíró saját élményeire támaszkodva, elsõ kézbõl tudta bemutatni az írás néha nagyon is gyötrelmes procedúráját. "Részben azonosulok Morttal, mert ismerem ezt az életmódot - meséli Koepp. - Ahogy sok író, Mort is azzal küszködik, hogyan hangolja össze a fejében zajló történeteket a külvilág eseményeivel. Én is teljesen egyedül szeretek lenni, amikor írok, bezárkózom egy szobába, és nem akarok senkivel találkozni. Nehéz a külvilággal foglalkozni, amikor az ember ennyire befelé fordul. Aztán Mort életében egyszer csak felbukkan John Shooter, aki szó szerint rátöri az ajtót, úgyhogy nem csoda, ha rosszul érinti, különösen, mivel éppen emocionális válságban is van."
Az alkotói válság csak még jobban gyötri Mortot. "Az íráshoz önmagunkból kell építkezni - mondja Koepp -, ezért ha az ember depressziós, nagyon nehéz nekiállni. A heverõ mindig nagyon csábítónak tûnik. Nagyon körültekintõen választottuk ki Mort kanapéját, mert nem ismerek egyetlen írót sem, akinek ne volna egy jó kis döglõs kanapéja. Én magam teszteltem mindegyiket, és szundikáltam is egy kicsit azon, ami végül a filmben látható."

A szereplők kiválasztása

Depp számára nagy segítség volt, hogy egy élõ író élményeibõl meríthet ihletet, aki egyben a rendezõje is. "David nagyon inspiráló volt - jegyzi meg Depp -, már az elsõ pillanattól kezdve rokonságot éreztem vele, mert ugyanazon a napon születtünk." A színész azt is nagyon megtisztelõnek érezte, hogy Koepp egész a Karib-szigetekig elutazott - ahol Depp éppen A Karib-tenger kalózai címû kalandfilmet forgatta -, csak hogy felkérje õt Mort Rainey szerepére.

Depp végül a forgatókönyv minõsége miatt mondott igent. "Emlékszem, még csak a 15. oldal körül tartottam, de már biztos voltam benne, hogy egy eszméletlenül jól megírt könyvet tartok a kezemben. A dialógusok valóságosak, nem erõltetettek, a szituációk erõsek. Tovább olvastam, és elértem arra a pontra, amikor érzelmileg teljesen azonosulok Mort problémájával, aztán jön a meghökkentõ fordulat, ami nagyon meglepett. Tényleg nem sejtettem, hogy ez fog történni, nagyon élvezetes volt olvasni, és tudtam, hogy a nézõ is épp ennyire fogja élvezni."

Depp egyébként is vonzódik az írókhoz. Terry Gilliam Félelem és reszketés Las Vegasban címû filmjének elõkészítése során összebarátkozott az íróval, a legendás Hunter S. Thompsonnal, akit a filmben alakított. Depp jelenleg is egy legendás író megformálására készül, õ fogja játszani J. M. Barrie-t, a Pán Péter szerzõjét a "Neverland" címû filmben. "Szerintem minden mûvésznek, de egy írónak különösképpen, a fantázia a legjobb barátja. De lehet legnagyobb ellensége is, ha túl sok gondolat dübörög a fejében. Ez Mort problémája is. Õ egy remete. Bizonytalanul érzi magát az emberek között, és azt akarja, hogy békén hagyják. A baj csak az, hogy önmagát nem tudja békén hagyni."

Koepp második nagy dobása az volt, hogy sikerült megnyernie John Turturrót John Shooter szerepére. "Nagyon akartam Johnt, mert egyike azon színészeknek, akik teljesen át tudnak lényegülni a figurává, akik valóságos, hihetõ karaktert tudnak létrehozni. Ez különösen fontos volt Shooter esetében. John olyan, mint egy kaméleon, a nézõ soha nem tudja, hányadán áll vele. Mindez jól jött Shooter figurájához, hiszen õ egy olyan férfi, aki a semmibõl bukkan fel, és titokzatos, megfoghatatlan légkör veszi körül."

Koepp egyfajta bûnös vonzalmat érez Shooter karaktere iránt. Ennek a fickónak a romlatlan, bár nyilvánvalóan torz mûvészi meggyõzõdésébõl ered az erõszakra való hajlama. "Szeretek úgy gondolni Shooterre, mint a tiszta mûvészet megtestesítõjére. Ezzel szemben Mort üzleti gondolkodású író, aki reméli, hogy az embereknek tetszeni fog, amit ír. Ez nagyon szép kis konfliktust eredményez köztük. Soha nem tudjuk pontosan, ki mond igazat, de egy kicsit jobban hiszünk Mortnak, mert Shooter teljesen eszelõs és õrült dolgokat mûvel. De a kétség mindig ott van."

Érdekes módon Stephen King és Shooter figurája között van valami furcsa hasonlóság. "Még a forgatókönyvet írtam, amikor elkaptam ezt a mondatot Stephen Kingtõl - mondja Koepp. - Épp arról beszélt, hogy fel akar hagyni az írással, mire valaki a hallgatóságból megkérdezte, hogy ezt úgy érti, egyáltalán nem fog írni? Mire õ azt mondta, hogy dehogyis, minden nap fog írni, csak nem fogja publikálni."

Turturro fia nagy King-rajongó, ezért nagyon izgatott lett, amikor megtudta, hogy a papája egy Stephen King-filmben fog játszani. "Olvastam pár könyvét, és tetszettek a könyveibõl készült filmek, de ez semmi a 13 éves fiamhoz képest, aki nagyon odavan érte - mondja Turturro. - A fiam az ügyeletes észkombájn a családban, elolvas minden forgatókönyvet, amit kapok, és a lelkemre kötötte, hogy ezt mindenképpen vállaljam el."

Turturro szintén játszott már írót, nevezetesen Barton Finket a Coen testvérek Hollywoodi lidércnyomás címû filmjében, aki történetesen szintén alkotói válságban szenvedett. Hogy Shooter valódi író, netán csak egy csalódott, önjelölt író vagy valami ennél is rosszabb, a nézõnek kell eldöntenie. "Soha nem játszottam még pszichothrillerben, ez a feladat nekem teljesen új volt, de nagyon izgalmasnak és kihívónak találtam. Fogalmam sem volt róla, hogyan fogok nekilátni ennek a figurának, amíg ott nem álltam a kamera elõtt, és el nem hangzott az elsõ 'tessék'."

Az is nagyon csábító volt Torturro számára, hogy Johnny Depp-pel játszhat együtt. A két figurát különleges kapcsolat fûzi össze: Shooter fanatikusan ragaszkodik ahhoz az elképzeléséhez, miszerint Mort ellopta a történetét, míg Mort épp ilyen vehemensen állítja, hogy ez nem igaz. Ez a szoros, már-már szimbiotikus viszony több intenzív, idegtépõ jelenetbõl épül fel, ami különleges kapcsolatot igényelt a két színész között. "Johnnyval nagyon könnyû együtt dolgozni - jelenti ki Turturro. - Van valami nyugalom a munkastílusában. David nagyon szabadon hagyott minket dolgozni, és Johnnyval kiválóan lehetett improvizálni. Intuitív és sokoldalú. Ráadásul remek humorérzéke van. Végig nagyon élveztem a közös munkát."

A történet egyik kulcsfigurája Amy, Mort volt felesége, akit Maria Bello alakít. "Szerettem volna végre Mariával dolgozni - mondja Koepp. - Csodálatos színésznõ, aki képes egyszerre több összetett érzést közvetíteni. A nézõ nem biztos benne, hogyan is kell éreznie a figurája iránt. Ahogy minden jó színész, Maria is megnehezíti a nézõ dolgát, hogy ne csak azon múljon az empátiánk, hogy szeretjük vagy nem szeretjük. Maria figurája hol szimpatikus, hol nem az, ezért olyan színésznõre volt szükségem, aki kezelni tudja ennek a helyzetnek a bonyolultságát."

Bellót a közönség a Vészhelyzet Anna Del Amicójaként és a "The Cooler" címû film szexi pincérnõjeként ismerheti, utóbbiért Golden Globe Díjra is jelölték. A színésznõ el volt ragadtatva a felkéréstõl. "Elõször is nagy rajongója vagyok a thrillereknek, különösen Stephen Kingnek. Amikor elolvastam forgatókönyvet, teljesen el voltam ragadtatva. Faltam az oldalakat, és tényleg nem sejtettem, hogy mi lesz a sztori vége. Amikor elõször találkoztam Daviddel, beléptem az irodájába, és felkiáltottam: imádom ezt a könyvet! Beszélgetni kezdtünk, és kiderült, hogy hasonló elképzeléseink voltak a figuráról és a történetrõl."

Amy stílusban, attitûdben és temperamentumban egyaránt szöges ellentéte Mortnak. "Amy és Mort közös élete darabjaira hullott, de Amy próbálta még egy ideig összetartani a már szétesett kapcsolatot" - mondja Bello. Bellónak több kaszkadõrfeladatot is végre kellett hajtania, ahogy Amy felveszi Mort egyre kiszámíthatatlanabb és erõszakos életstílusát, de ez nagyon tetszett neki. "Nagyon meglepett, hogy mennyire élvezi a szerep fizikai kihívásait - meséli Koepp. - A legtöbb kritikus jelenetet maga csinálta végig, és nagyon jó volt a mocsokban való ide-oda hempergésben."

A fizikai feladatok megtámogatták a jelenetei fokozódó pszichikai intenzitását. "Volt egy négynapos jelenet, ami különösen megerõltetõ volt - mondja a színésznõ. - Emlékszem, az egyik felvétel elõtt leugrottam párszor a lépcsõrõl, hogy visszanyerjem az energiáimat, és azon gondolkoztam, hogyan fogom azt megõrizni a jelenet során. De végül az adrenalin átvette a hatalmat. Az életben nem lehet felkészülni az ijesztõ vagy meglepõ szituációkra, és egy pont után a szívem és testem egyszerûen átveszi a hatalmat. Nem agyaltam annyit, ami nagyon jó volt az adott jelenethez, és segített valódinak és spontánnak maradni."

Bellónak Depp mellett a legtöbb jelenete Timothy Huttonnal volt, aki új szerelmét, Tedet játssza. "Mindig imádtam Johnny filmjeit - meséli Bello. - Nagy rajongója vagyok Tim Huttonnak is, ezért nagyon izgultam, hogy egyszerre lehetõségem lesz vele dolgozni."

Ez a termékeny környezet megkönnyítette Hutton számára, hogy elkapja a szerepe lényegét, ezét a morálisan elég zavaros figuráét, aki hol helyes fiúnak tûnik, aki rossz helyzetbe keveredett, hol valami sokkal félelmetesebbnek. "Ahogy elolvastam a forgatókönyvet, tudtam, hogy el tudom úgy játszani Ted szerepét, hogy a nézõ ne is sejtse a figura igazi hátterét. Nagyon jó volt, hogy a motivációit homályban lehet hagyni, miközben a legvégsõkig elmegy. Soha nem teljesen világos, hogy jó fiú-e vagy csirkefogó.

Morttól elvették az életét, a tehetségét, még a feleségét is, és egy bizonyos ponton úgy érzi, hogy ezért mindenki felelõs körülötte - folytatja Hutton. - Ahogy a történet kibontakozik, a szereplõk élete és érzelmei egyre jobban összegabalyodik, és nem lehet tudni, hogy ki van rossz hatással kire. Ez egy izgalmas paranoid thriller, amiben a bizonytalanság az utolsó percig kitart."

Charles S. Dutton játssza Ken Karsch detektívet, Mort barátját, aki megkísérli megfejteni Mort életének azon zavaros eseményeit, amik Shooter felbukkanását követték. Ken könnyed modorú és intelligens ex-zsaru, látszólag kõkemény fickó, aki azonban idõvel éppolyan érzékenynek bizonyul, mint Mort.

"Charles különlegesen öntörvényû színész - jelenti ki Koepp. - A hangja, viselkedése, egész megjelenése - van benne valami erõlködés nélküli határozottság. Ken pontosan az a fajta fickó, akihez Mort fordulna ilyen helyzetben."

Dutton le volt nyûgözve Koepp rendezõi képességeitõl. "David nem tolakodó rendezõ. Elég régóta van a szakmában ahhoz, hogy tudja, a szereplõválogatáskor nyolcvan százalékban eldõl a film. Hagy minket úgy dolgozni, ahogy akarunk, de nagyon határozottan tudta, mit akar kihozni belõlünk. Például határozott elképzelésem volt arról, hogy akarom játszani Kent, David azonban ehhez még rengeteg apró tanáccsal látott el. Elõször el akartam játszani a keményfiút, de Daviddel közösen úgy döntöttünk, hogy ezt késõbbre tartogatjuk."

Dutton hozzáteszi, hogy az általános hiedelemmel ellentétben ez alkalommal szerencsés volt, hogy az író folyamatosan jelen van a forgatáson. "Azt hittem, nagyon idegesítõ, ha a rendezõ egyben az író is, de Daviddel semmi ilyen probléma nem volt. Nem sikítozott, ha megváltoztattuk a dialógusokat, sõt folyton kikérte a véleményünket, hogy nincs-e túlírva a szöveg, mit változtasson. Teljesen nyitott volt az új ötletekre."

A titkos ablak nagyon jól illeszkedik Koepp eddigi munkáinak sorába. Minden rendezése thriller volt, az általa írt forgatókönyvek úgyszintén. "Nem tudom, mi vonz ennyire a thrillerben. Wisconsinból jövök, ott nagyon kedves emberek élnek. De mindenkiben ott bujkál valami sötét dolog, aminek ki kell jönnie valahogy. Én thrillerek írásával és rendezésével igyekszem randevút adni ezeknek a démonoknak."

A forgatásról

"Egy thrillernél a feszültségkeltés a részletekrõl szól - fejti ki Koepp a mûfajról vallott nézeteit. - Hova néz a szereplõ? Látnunk kell az arcát. Látnunk kell, amit õ lát - és talán azt is, amit nem. A feszültséget ezer apró darab összeállításával érjük el, ezért egy kicsit olyan, mintha egy mozaik elemeit szedegetnénk össze, de csak késöbb fogjuk kirakni a képet. Ha bármit kifelejtünk, csak késõbb derül ki, de érezhetõ lesz a hiba, ezért minden ilyen feszült jelenetet nagyon körültekintõen meg kell tervezni. Szerencsére elég sok idõm volt a film elõkészítésére, ezért a storyboard képkockáiból készítettünk egy animációt és aláolvastattam a párbeszédeket, így tulajdonképpen leegyszerûsítve elõre megcsináltuk a filmet. Ez nagyon jó technikának bizonyult. Segít észrevenni, mi az, amirõl megfeledkeztél."
Az elõkészítés során Koepp Fred Murphy operatõrrel sok klasszikus thrillert nézett végig, olyanokat, mint például Roman Polanski Rosemary gyermeke vagy John Boorman Gyilkos túra címû filmje. Ezekbõl merítve döntött úgy Murphy, hogy a szélesvásznú Super 35-ös formátumot fogja használni. "Szeretem a szélesvásznat a közeliknél, mert lehetõséget ad, hogy a háttérrel is foglalkozz - meséli Murphy. - Kicsit szellõsebbé teszi a képeket, nincs olyan klausztrofóbiás érzése az embernek."

A szélesvászon veszélye az, hogy jobban kiütköznek rajta a hibák, és ebben a filmben rengeteg lehetõség volt a hibázásra, mivel Koepp telerakta tükrökkel Mort lakását. "A film nagy része egy házban játszódik, ahol egy fickó bujdokol a világ elõl. Ez nagyon zárt tér, de Fred kitágította ezzel a sok tükörrel. Ez egy igazi tükör-mozi. Fred kijelentette, hogy még soha egyetlen filmjében sem volt ennyi tükör. Márpedig a tükörrel nagyon óvatosnak kell lenni, mert nem csak a színész tükrözõdhet, hanem a stáb, a kamera, a felszerelés is. Nagyon nehéz munka volt, de megérte."

Odette Gadoury jelmeztervezõ korábban olyan thrillerekben dolgozott, mint a hamarosan a mozikba kerülõ "Wicker Park" és Brian De Palma Az utolsó dobás címû filmje. A titkos ablak állítása szerint igazi karakterközpontú produkció, amiben a jelmezek tekintetében nagyon nem lehetett hibázni, ezért szorosan együttmûködött a két fõszereplõvel. "Szerettem Johnnyval és Johnnal dolgozni, mert mindketten kényesek rá, hogy mit viselnek. Nekem nagyon fontos, hogy õk annyira kényelmesen érezzék magukat a ruháikban, mintha a második bõrük volna. Ezért mindent megbeszéltem velük elõre." Depp-pel való beszélgetései eredménye Mort egy szem rongyos, elnyûtt ruhája. "Ez Johnny ötlete volt. A ruhapróbán mutattam neki ezt a darabot, amibe azonnal beleszeretett. Persze be kellett szereznünk belõle többet, aztán bekoszolni, öregíteni, amíg olyan elnyûtt nem lett, mint egy agyonhasznált pelenka. Szerintem izgalmas ötlet, hogy valaki, aki egész nap depressziósan hever egy kanapén, örökké ugyanabban a ruhában van."

A stáb három hétig forgatott egy Sacacomie nevû csendes, falusias quebeci üdülõhelyen, itt épült fel a mesébe illõ Tashmore tó partján álló kunyhó. A fenséges Sacacomie tó szomszédságában, a fenyõ- és juharerdõk árnyékában levõ üdülõhely kiváló helyszínt kínált a történethez valamint egy festõi környezetben levõ házat, ahol el lehetett szállásolni a stábot és a produkciós irodát.

Egyedül Mort kunyhója hiányzott, amit Howard Cummings látványtervezõnek kellett megterveznie és felépítenie a tó partján a külsõ felvételekhez, és még egyszer stúdióban a belsõkhöz.
"Amikor legelõször láttuk a helyszínt, mindent hó borított, ezért nem tudtuk pontosan megítélni, hogy valóban megfelelõ-e, bár annak tûnt - meséli Cummings. - Elég elszigetelt volt, és közvetlenül a tó partjára lehetett felépíteni a házikót, pontosan úgy, ahogy szerettük volna. Mort furcsamód soha nem megy le a tóhoz. Örökké bent van a házban, ami sötét és szomorú, de mégis furán kényelmes és megnyugtató - legalább is Mort számára."
A történet során csak sejteni lehet a tó odakint szikrázó, élettel teli tömegét, ami ellenpontozza Mort sötét és morózus benti életét. Az éjszakai jelenetek alatt, amikor Shooter Mort nyomába ered, a tó, Fred Murphy derengõ világításában és a felette kígyózó füstben igazán kísérteties látványt nyújt.

Figyelem! Olyan sorok következnek, amelyek megtekintése nem javasolt olyan személyeknek, akik még nem olvasták a könyvet/látták a filmet, mert lelövik a történet fő poénját.

Koepp egyik felvételét, amellyel Mort tudathasadásának mértékét akarta ábrázolni, a stáb tagjai Magritte-snittnek nevezték el, mert a híres szürrealista festõ egyik képére emlékeztetett. A festményen egy tükörbe nézõ ember látható, de ahelyett, hogy az arcát látnánk tükrözõdni, a tarkóját látjuk. A felvételnél két kamera bonyolult összehangolásával vették Johnny Depp-pet, és magát az üveget bluebox helyettesítette. Murphy egy kamerát állított Deppre szembõl, egyet pedig hátulról. Ez utóbbi volt a "tükrözõdõ kamera", ennek nagyobbnak és gyorsabbnak kellett lennie, hogy kompenzálja a mozdulatokat és a perspektívát, mivel a tárgyak nagyobbnak látszanak a tükörben, mint amekkorák a valóságban.