A h�ts� verand�n tal�lta meg. Egy k� fek�dt rajta, nehogy a k�l�n�ll� lapokat sz�tf�jja a k�nny� sz�l. A tompa puffan�st akkor hallotta, amikor a f�rfi r�dobta a k�vet a k�ziratra.

Mort az ajt�ban �llt, kez�t khakinadr�gja zseb�be dugva, �s a pap�rk�teget b�multa. Tiszt�ban volt vele, hogy az �r�lts�g nem rag�lyos (kiv�ve tal�n tart�s �rintkez�s eset�n), m�gsem akart hozz�ny�lni ahhoz az istenverte k�zirathoz. De h�t el�bb-ut�bb meg kell tennie. Nem tudta pontosan, meddig marad itt – egy nap, egy h�t, egy h�nap vagy egy �v ugyanolyan lehets�gesnek t�nt e pillanatban -, de nem hagyhatta az �tkozott pap�rcsom�t ott heverni az id�k v�gezet�ig. Egyr�szt kora d�lut�nra v�rta Greg Carstairst, a gondnokot, hogy felm�rje, mennyibe fog a h�z �jrazsindelyez�se ker�lni, �s Greget nyilv�n �rdekeln�, hogy mi az a csomag a f�ld�n. Ami m�g rosszabb, val�sz�n�leg azt gondoln�, hogy Mort�, �s akkor k�nytelen lenne magyar�zkodni – nem �r ennyit az eg�sz.

Mozdulatlanul �llt, m�g a l�togat� kocsij�nak berreg�se bele nem olvadt a d�lut�n halk zsong�s�ba, azt�n kil�pett a verand�ra. Mez�tl�b volt, ez�rt �vatosan emelgette a l�b�t (a verand�ra legal�bb egy �ve r�f�rt volna m�r a fest�s, a sz�tsz�radt deszk�kb�l sz�lk�k meredeztek az �g fel�), fogta a k�vet, �s behaj�totta a h�z bal oldal�n terpeszked� s�r� bor�kabokorba. Felemelte a pap�rk�teget, �s szem�gyre vette. A c�moldal volt legfel�l. Ez �llt rajta:

TITKOS ABLAK, TITKOS KERT

�rta John Shooter

Mort akaratlanul is megk�nnyebb�lt egy pillanatra. Soha nem hallott m�g John Shooterr�l, �s soha �let�ben nem olvasott �s nem �rt „Titkos ablak, titkos kert” c�m� novell�t.

Bement a konyh�ba, bedobta a k�ziratot a szem�tkos�rba, azt�n visszaballagott a nappaliba, leheveredett a d�v�nyra, �s alig �t perc m�lva m�r m�lyen aludt.

Amyr�l �lmodott. Sokat aludt, �s sokat �lmodott ezekben a napokban Amyr�l, s az se lepte meg nagyon, ha a saj�t rekedt ki�ltoz�s�ra riadt fel id�nk�nt. Majd elm�lik, gondolta.