STEPHEN KING: TITKOS ABLAK, TITKOS KERT

Kov�cs Attila ford�t�sa

-         Ellopta a sztorimat! – mondta az ajt�ban �ll� f�rfi. – Ellopta a sztorimat, s ezt nem hagyhatom annyiban. �gy jogos �s �gy tisztess�ges, ha nem hagyom annyiban.

Morton Raineynek, aki �pphogy csak mag�hoz t�rt a szuny�k�l�sb�l, s m�g nem tisztult ki teljesen a feje, fogalma sem volt r�la, hogy mit feleljen. Ilyesmi nem fordult volna el� vele, amikor dolgozott, ak�r beteg volt, ak�r eg�szs�ges, ak�r tiszta volt a feje, ak�r f�l�lomban b�biskolt; �r� volt, akinek soha nem esett nehez�re, hogy frapp�ns v�laszt adjon valamelyik szerepl�je sz�j�ba. Rainey sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, de nem jutott esz�be semmilyen frapp�ns megjegyz�s (m�g egy suta v�lasz sem), �gyhogy visszacsukta.

K�zben ezt gondolta: Ez a f�rfi nem n�z ki val�s�gos embernek. Olyan, mintha egy William Faulkner-reg�nyb�l l�pett volna el�.

A megfigyel�s persze nem sokat seg�tett a helyzet megold�s�ban, de k�ts�gtelen�l igaz volt. A f�rfi, aki becs�ngetett Rainey isten h�ta m�g�tti nyugat-maine-i h�z�nak ajtaj�n, k�r�lbel�l negyven�t �ves lehetett. Rendk�v�l sov�ny volt, arca nyugodtnak, szinte der�snek hatott, pedig m�ly �rkok bar�zd�lt�k. Magas homlok�n v�zszintesen hull�mzottak v�gig, v�kony sz�ja sz�l�t�l f�gg�leges �rkot v�jtak az �llkapcs�hoz, szemei k�r�l pedig szarkal�bk�nt spricceltek sz�t. K�k szeme f�nyesen csillogott. Rainey nem tudta meg�llap�tani, hogy milyen sz�n� a haja; kerek karim�j� fekete kalapj�t m�lyen a homlok�ba nyomva viselte. A karima alja a f�l�t �rte. A kv�kerek hordanak ilyen kalapot. A f�rfi bark�t sem n�vesztett, s amennyit Morton Rainey a kerek karim�j� filckalap alatt ki tudott venni bel�le, ak�r kopasz is lehetett volna, mint Telly Savalas.

K�k munk�sing volt rajta, szorosan �sszegombolva petyh�dt, borotv�lkoz�st�l kiv�r�s�d�tt nyak�n, de nyakkend�t nem viselt. Az ing farmernadr�gban t�nt el, ami kiss� nagy volt visel�je sz�m�ra. A nadr�g hajt�k�ja al�l fak�s�rga mel�scip� kandik�lt ki; szeml�tom�st arra gy�rtott�k, hogy egy aszott bar�zd�ban j�rk�ljanak benne f�l m�terrel az �szv�r segge m�g�tt.

-         Sz�val? – k�rdezte a f�rfi, miut�n Rainey tov�bbra is hallgatott.

-         Nem ismerem mag�t – sz�lalt meg v�g�l Rainey. Ez volt az els� mondat, ami elhagyta a sz�j�t az�ta, hogy felt�p�szkodott a kanap�r�l �s odabotork�lt az ajt�hoz, s meglehet�sen ostob�n hangzott a saj�t f�l�nek is.

-         Azt tudom – felelte a f�rfi. – De az nem sz�m�t. �n viszont ismerem mag�t, Mr. Rainey. Ez az, ami sz�m�t. – Azt�n megism�telte: - Ellopta a sztorimat!

Kiny�jtotta a kez�t, s Rainey csak most vette �szre, hogy tart benne valamit. Egy k�teg pap�rt. De nem ak�rmilyen k�teg pap�rt; egy k�ziratot. Ha valaki ennyi id�t t�lt a szakm�ban, mint �n, gondolta Rainey, �lm�ban is felismeri a k�ziratokat. K�l�n�sen a k�retlen�l beny�jtott k�ziratokat.

Azt�n, kiss� megk�sve, ezt gondolta: Szerencs�d van, Mort, �regfi�, hogy nem egy pisztolyt r�ntott el�. Pokolra jutott�l volna, miel�bb �szbe kapsz.

Azt�n, m�g jobban megk�sve, esz�be jutott, hogy nyilv�nval�an egy f�lc�dul�ssal �ll szemben. R�g�ta esed�kes volt m�r egy ilyen l�togat�s; b�r mindh�rom legutols� k�nyve bestseller lett, ez volt az els� alkalom, hogy felkereste valaki ebb�l a d�szes t�rsas�gb�l. F�lelmet �s bossz�s�got �rzett egyszerre, s egyetlenegy dologra tudott csak koncentr�lni: hogyan szabadulhatna meg min�l gyorsabban �s a lehet� legtapintatosabban a pasast�l.

-         Nem szoktam k�ziratokat olvasni – kezdte Rainey.

-         Ezt m�r olvasta – k�z�lte kim�rten a r�szesarat� �br�zat� f�rfi. – T�lem lopta. – Olyan hangon mondta, mint aki puszta t�nyeket k�z�l, mint aki csak �gy mellesleg megeml�ti, hogy kis�t�tt a nap, �s kellemes �szi id� v�rhat�.

�gy l�tszik, Mort gondolatai sorra elk�stek ezen a d�lut�non; most jutott csak el a tudat�ig, hogy teljesen egyed�l van ezen az elhagyatott helyen. Okt�ber elej�n j�tt ide, a Tashmore Glen-i h�zba, miut�n k�t gy�trelmes h�napot leh�zott New Yorkban; a v�l�sa alig egy hete v�lt v�glegess�.

A h�z t�gas volt, de eredetileg ny�ri laknak �p�lt; Tashmore Glen kimondottan ny�ri �d�l�helynek sz�m�tott. K�r�lbel�l h�sz nyaral� �llt ezen az �tszakaszon, a Tashmore-t� �szaki �ble ment�n, s j�liusban vagy augusztusban majd’ mindegyikben lakott valaki… de most nem volt se j�lius, se augusztus. Okt�ber v�ge volt. Egy l�v�s hangj�t val�sz�n�leg nem hallan� meg senki, gondolta Rainey. Ha m�gis, azt hinn�k, hogy f�rjre vagy f�c�nra vad�sznak a k�rny�ken – �ppen itt volt a szezonja.

-         Megnyugtathatom…

-         Abban biztos vagyok – v�gott k�zbe a fekete kalapos ugyanazon a h�tborzongat�an nyugodt hangon. – Abban eg�szen biztos vagyok.

A h�tt�rben Mort megl�tta a kocsit, amivel a fick� j�tt. Az �reg furgon a jelek szerint sok t�zezer m�rf�ldet legy�rt m�r, �s nem is a legjobb utakon. Mort �szrevette, hogy a rendsz�m nem maine-i, de k�ptelen volt kibet�zni, hogy melyik �llamba val�; j� ideje tudta, hogy szem�szhez kellene mennie, �s ki kellene cser�ltetni a szem�veg�t; tavaly el is sz�nta r� mag�t, hogy a ny�r elej�n megteszi ezt a r�g�ta halogatott l�p�st. Egy �prilisi napon azonban k�l�n�s telefonh�v�st kapott; Henry Young azt k�rdezte t�le, hogy ki az a fiatalember, akivel Amyt l�tta a parkban – valamelyik rokona tal�n? -, �s ezzel megkezd�dtek a gyan�s�tgat�sok, amelyek ijeszt� gyorsas�ggal vezettek el a k�z�s megegyez�ssel kimondott v�l�shoz. A h�napokig tart� s�rdob�l�s felem�sztette Mort minden energi�j�t �s idej�t. Ebben az id�szakban m�r az is sz�p teljes�tm�ny volt t�le, ha nem felejtett el als�gaty�t v�ltani, olyan bonyolult dolgok pedig sz�ba sem j�hettek, mint egy szem�szhez val� bejelentkez�s.

-         Ha �gy �rzi, hogy sz�ks�ge van valakire, akinek elmondhatja a panaszait – kezdte Mort bizonytalanul, �melyegve saj�t fellengz�s, kioktat� modor�t�l, de nem tudta, mi m�st mondhatna -, akkor keresse fel az �gyn…

-         Ez kiz�r�lag kett�nkre tartozik – mondta az ajt�ban �ll� f�rfi t�relmesen. Mort kand�rja, Bump, amely �sszekuporodva aludt a h�z mellett �ll� szem�tt�rol� tetej�n – az ember k�nytelen z�rt helyen t�rolni a szemetet, k�l�nben a mos�medv�k belem�sznak a kuk�ba, �s pokoli felfordul�st rendeznek -, most leugrott, �s kecsesen risz�lva mag�t ell�pkedett a f�rfi l�bai k�z�tt. Az idegen egy pillanatra sem vette le k�k szem�t Rainey arc�r�l. – Nincs sz�ks�g�nk k�v�l�ll�kra, Mr. Rainey. Ez kiz�r�lag kett�nkre tartozik.

-         Nem szeretem, ha plagiz�l�ssal v�dolnak, ha net�n ez volna a sz�nd�ka – mondta Mort. K�zben egy hang a fej�ben arra figyelmeztette, hogy viselkedj�k nagyon �vatosan, mivel �r�lttel �ll szemben. Tal�n hagyjon r� mindent? Igen. De h�t a fick�nak szeml�tom�st nem volt fegyvere, �s legal�bb h�sz kil�val k�nnyebb volt Mortn�l. R�n�z�sre legal�bb �t-t�z �vvel fiatalabb vagyok n�la, gondolta. Egyszer olvasta valahol, hogy egy valamireval� �r�lt abnorm�lis er�kifejt�sre is k�pes lehet, ennek ellen�re �gy �rezte, nem hagyhatja sz� n�lk�l, hogy egy �rge, akit soha �let�ben nem l�tott, egyszer�en megv�dolja �t, Morton Raineyt, hogy ellopta a sztorij�t. Ezt nem hagyhatja annyiban!

-         Nem baj, ha nem szereti – mondta a fekete kalapos. Ugyanazt a higgadt, t�relmes hangot haszn�lta. �gy besz�l, gondolta Mort, mint egy pszichi�ter, aki enyh�n retard�lt gyerekekkel pr�b�l sz�t �rteni. – Akkor is maga volt. Ellopta a sztorimat.

-         Nem tart�ztatom tov�bb – sz�lalt meg Mort. Mostanra teljesen fel�bredt, �s elm�lt a k�bas�ga, ami olyan h�tr�nyos helyzetbe hozta eddig. – Nincs t�bb mondanival�m mag�nak.

-         Akkor megyek is – felelte a f�rfi. – K�s�bb m�g besz�l�nk. – El�reny�jtotta a k�ziratot, s Mort azon kapta mag�t, hogy �rte ny�l. De m�g idej�ben visszah�zta a kez�t; miel�tt a h�vatlan vend�g a tenyer�be cs�sztathatta volna a k�teget, mint egy t�rv�nysz�ki k�zbes�t�, amikor �tny�jtja az id�z�st a h�napok �ta bujk�l� gyan�s�tottnak.

-         Nem veszem �t – jelentette ki Mort, s k�zben elt�n�d�tt azon, hogy milyen szolg�latk�sz teremtm�ny is az ember: ha fel�je ny�jtanak valamit, �szt�n�sen �rte ny�l. Teljesen mindegy, hogy egy ezerdoll�ros csekkr�l vagy egy k�teg sisterg� dinamitr�dr�l van sz�, reflexszer�en el akarja venni.

-         Azt aj�nlom, ne sz�rakozzon velem, Mr. Rainey – mondta a f�rfi nyugodt hangon. – Egyszer s mindenkorra v�gezn�nk kell ezzel a dologgal.

-         A magam r�sz�r�l m�r v�geztem is – mondta Mort, �s becsapta az ajt�t az elny�tt, r�ncos, de valahogy m�gis kortalannak t�n� arc el�tt.

Csak az elej�n �rzett f�lelmet, egy-k�t pillanatra, amikor f�l�lomban, eltompult aggyal nagy nehezen felfogta, hogy mir�l is besz�l a f�rfi. A f�lelmet k�s�bb elfojtotta a harag – d�h�s volt, ami�rt megzavart�k a pihen�s�t, �s m�g d�h�sebb lett, amikor r�j�tt, hogy egy f�ln�t�s zavarta meg a nyugalm�t.

Miut�n becsuk�dott az ajt�, �jra elfogta a f�lelem. �sszeszor�totta a fog�t, �s v�rta, hogy a f�rfi d�r�mb�lni kezdjen. Nem hallott semmit, de biztosra vette, hogy a f�rfi ott �ll az ajt� el�tt, mozdulatlanul, mint egy szikla, �s t�relmesen v�rja, hogy �jra kiny�ljon az ajt�… aminek el�bb-ut�bb meg kell t�rt�nnie.

Azt�n halk puffan�st hallott kintr�l, �s k�nny� l�ptek haladtak v�gig a torn�cdeszk�kon. Mort gyorsan bement a h�l�szob�ba, amely a felj�r�ra n�zett. A szob�nak k�t j�kora ablaka volt, az egyikb�l a felj�r�ra �s a m�g�tte h�z�d� hegygerincre ny�lt kil�t�s, a m�sikb�l pedig a domboldalra lehetett l�tni, amely lank�san ereszkedett a lust�n terpeszked�, k�ken csillog� Tashmore-t� fel�. Az ablakokat foncsor bor�totta, �gyhogy csak kifel� lehetett l�tni rajtuk. Ha valaki megpr�b�lt ben�zni, saj�t hom�lyos k�rvonalait l�thatta csup�n, hacsak nem nyomta az orr�t eg�szen az �veghez, �s nem takarta el kez�vel a napot.

Mort figyelte, ahogy a k�k inges, felhajtott farmeros f�rfi visszas�t�l �reg furgonj�hoz. Ebb�l a sz�gb�l ki tudta bet�zni az �llamjelz�st a rendsz�mon – Mississippi. Ahogy a f�rfi kinyitotta a kocsi el�ls� ajtaj�t, Mort a fej�hez kapott: A rohadt �letbe! A kocsiban van a fegyver! Az�rt nem hozta mag�val az el�bb, mert azt hitte, hogy meg tud gy�zni… ak�rmit is jelentsen n�la a „meggy�z�s”. De most mag�hoz veszi, �s visszaj�n. Biztos a keszty�tart�ban tartja, vagy az �l�s alatt…

De a f�rfi be�lt a vol�n m�g�. Levette a kalapj�t, �s maga mell� dobta az �l�sre. Ahogy becsapta a kocsi ajtaj�t, �s beind�totta a motort, Mort elt�n�d�tt: Megv�ltozott valami ezen a fick�n. De csak azut�n, hogy a h�vatlan d�lut�ni l�togat� furgonja kitolatott a felj�r�n, �s elt�nt a s�r� s�v�ny m�g�tt, amit Mort egy ideje elfelejtett megnyesni, csak akkor j�tt r�, hogy mi volt ez a v�ltoz�s.

Amikor a f�rfi be�lt a kocsiba, nem volt n�la a k�zirat.